Véleményes írás, akinek nem inge....

Tagja vagyok néhány FB csoportnak - egyrészt mert a saját fejlődésemnek is jót tesz, ha hozzám hasonlók (értsd: vállalkozó-kkv szektor) botladozásairól vagy épp szárnypróbálgatásairól hallok,  no meg beléptem olyan csoportokba is, ahol a - marketinges kifejezéssel élve - célközönségem található (értsd: nyelvtanulók).

15 éve vagyok nyelvtanár, felnőtteket tanítottam világ életemben, frusztrált cégvezetőket, akiknek még az orosz volt a kötelező idegennyelv; vagy épp motiválatlan 20/30-asokat, akik mondjuk hatszor-nyolcszor ugrottak már neki az angol tanulásnak, hogy "hátha most..." 

Az, hogy a 90-es években (vagy még korábban -- erről azonban nincs emlékem) mi zajlott nyelvoktatás címén az iskolákban, az egy másik poszt témája, de ennek a nyomait az a generáció (kis kivételtől eltekintve) még mindig hordozza..

Sosem felejtem el az én középiskola angoltanárom módszertani megközelítését: meg kellett tanulni az összes szót az 1000 kérdés-1000 válasz c. könyvből, mondván, ha 10%-a megmarad, már az is jó.  Csoda, hogy ilyen, és ehhez hasonló remek tanári útmutatás után mégis angoltanárnak álltam. 

Nem tudok úgy angolul, ahogy szeretnék. Vannak bizonytalanságaim egy-egy extrém nyelvi fordulat esetén. Sőt, élő beszédben is követek el hibákat, pedig több, mint másfél évtizede reggeltől estig angolul beszélek. És talán éppen ezért soha nem kérkedek azzal amit tudok. Soha nem aláztam meg nyelvtanulót azért, amit nem tudott. 

Vannak a pályán önjelölt géniuszok, és bár nem a nyelvtanári diploma teszi a tanárt, bizonyos pedagógiai-pszichológiai érzék nem árt, ha emberekkel akarunk foglalkozni, utat akarunk neki mutatni.

A minap a Facebook egy nyelvtanulási csoportjában posztolt valaki. Tanár állítólag. Hogy milyen kifejezésre kérdezzünk rá valakinél, aki az angoljával kérkedik, s csak mosolyogjunk, ha nem tud válaszolni...

Én örülök, ha valaki kérkedik a nyelvtudásával. Még ha nem tökéletes, akkor is, mert éveken keresztül belénk lett nevelve a "nem szólalok meg, mert nem vagyok biztos benne, hogy jó-e amit és ahogy mondok". Örülök, mert sok-sok olyan nyelvtanuló kellene aki önbizalmat ad másoknak azzal, hogy tökéletlensége ellenére is büszkén használja az idegennyelvet. 

Én nem ismertem a "kollega" által hivatkozott kifejezést. De néhány anyanyelvi beszélő sem. Pedig ők nem is kérkednek...

 Ui: önbizalomnövelő nyelvtanulási tippeket itt találsz: www.angolnyelvtanulas.info